A small talk, avagy “Mit mondjunk a HELLÓ után”

A small talk, avagy “Mit mondjunk a HELLÓ után”

Small talk? Vajon mit jelent? Noha szerintem a legkülönfélébb helyzetekben mindenki gyakorolja ezt a társalgási formát, kevesen ismerik magát a fogalmat.

Igazából minden olyan beszélgetés small talk lehet, ahol rövid ideig kedvesen társalgunk a másik emberrel, egyszerűbb, nem igazán mély témákról, mint például az időjárás… Na jó, nem csak arról… 🙂

A small talk célja helyzettől függően a kontaktus megteremtése, a jó első benyomás keltése, hogy később folytatni lehessen a kapcsolatot, vagy csupán a kellemes időtöltés.

Cseveghetünk liftben, közlekedési eszközökön, a zöldségesnél, taxiban, konferenciák szüneteiben, üzleti reggeliken, ebédeken, vacsorákon, fogadásokon és más összejöveteleken.

Én az utóbbi fél évben itt Marokkóban leginkább a “hogyan beszélgess a taxissal kevés francia, még csekélyebb arab tudással, úgy, hogy jól érezd magad”műfajt és az esti- délutáni formális és informális eseményeken való ismerkedést gyakorlom.

Már külön téma-repertoárom van ezekre az esetekre, az arab nyelv nehézsége például a 10-15 perces autóút felét kiteszi, és remek szórakozási lehetőséget nyújt, mivel a boldog taxis alkalmi nyelvtanárrá válik, és hosszan gyakoroltatja velem a különböző gargarizáló torokhangokat.

Az esti, délutáni hivatalos, félhivatalos alkalmakkor a nemzetközi környezet adottságai miatt, szívesen beszélgetek országokról, helyi szokásokról, ételekről, italokról. Mivel őszintén tudok lelkesedni más kultúrák iránt, és hivatásomból adódóan megtanultam igazán jelen lenni és csak a másik emberre figyelni, ezért ezek a rövid beszélgetések valóban jó emléket hagynak a beszélgetőtársaimban és bennem is.

Adódott már olyan helyzet is, amikor annyira belelendültünk a beszélgetésbe, hogy a pár perces udvariassági csevejből háromnegyed órás nevetéssel tarkított diskurzus kerekedett. Mindig érdekes dolgokat tanulok ilyenkor, így tudtam meg, hogy az arab, mint nyelv, nem is igazán egységes, másképp beszélnek Jordániában, Libanonban, Marokkóban, és ha nem a nehézkes irodalmi nyelvet használják, amely leginkább írott nyelv, akkor nem is értik meg egymást.

Ez a beszélgetés úgy kezdődött, hogy miután megtudtam, hogy akiket bemutattak nekem, ők libanoniak, őszinte lelkesedéssel felkiáltottam, hogy:

“Bejrút az egyik legszebb hely lehet a világon.“

Megjegyeztem kedvesen mosolyogva, hogy milyen ízes a libanoni konyha, mennyivel másabb, mint például a marokkói. Megkérdeztem, vajon ezt jól gondolom-e, hogyan van ez a valóságban? Innentől kezdve folyt belőlük a szó, névjegy csere, egy újabb meghívás lett a beszélgetés vége.

Tudni kell ehhez a történethez, hogy az utóbbi időben Libanon és Grúzia rajongója lettem, teljesen lenyűgöz a képeken látott természet, a tengerparti Bejrút, a multikulturalizmus. Külön érdekesség volt nekem, hogy Libanonban isznak az emberek sört és bort, a világ állítólag egyik legfinomabb ánizslikőrjét készítik ott. Békésebb időkben nagyon szeretnék elutazni ezekre a helyekre. 🙂

Azt hiszem, ahhoz, hogy egy ilyen alkalom fesztelen lehessen, az alapos általános műveltségi és protokoll ismereteken túl fontos az, hogy tudjuk, “Mit mondjunk a HELLÓ után?”, Eric Berne világhírű pszichiáter metaforájával élve. Ő ezt a kérdést az egész életciklusra értette, arra, hogy mennyire ismerjük önmagunkat, működési mintáinkat. Azonban úgy gondolom, hogy ez a mondat esszenciálisan tömöríti azt a fajta önismeretet és tudatosságot is, ami a small talk helyzetek megnyerésének is egyik alappillére.

Vajon tudom-e, mi az a piciny rész, amit szívesen megmutatok magamból ilyenkor? Ki vagyok én? Mit szeretnék kommunikálni, akár az öltözködésemmel is? Mennyire tudok kreatív lenni, hogyan tudom magam feltalálni, ismerkedési helyzeteket teremteni? Mi a célom ezzel az alkalommal, és úgy általában az élettel?

Tudom-e észlelni a másik embert? Képes vagyok-e jelen lenni, jól hallgatni, figyelni és kérdezni is?

Ez a külső szemlélő számára habkönnyűnek tűnő helyzet a valóságban igen nehéz. Türelmet, nyitottságot kíván, a fenti kompetenciákat, a gondolatok strukturáltságát. Keresztül kell lépnünk a más emberekkel való találkozás izgalmán, azon a gondolaton, vajon mit szólnak hozzám mások?

Ha mindez megvan, ha ilyenkor nem felvett maszkokat hordok, akkor ezek az alkalmak akár valódi találkozások is lehetnek. Számomra ez az egyik legfontosabb dolog ilyenkor. A többi csupán technika, apró trükkök, és gyakorlás kérdése csupán.

error: A tatalom védett!