Akcentussal idegen nyelvet beszélni természetes.

Lassan három éve élek Marokkóban és figyelem az itt élőket, milyen idegen nyelveken beszélnek, milyen kiejtéssel.

Az a tapasztalatom, hogy igazán könnyedén képesek a helyi ismerőseim franciául, angolul, németül a szavakat kimondani, sőt még a magyar hangokat is egész jól tudják artikulálni. Talán egyedül a “gy” okoz nehézséget.

Sokat tűnődtem rajta, hogyan lehetséges mindez?

Négy európai nyelven beszélek különböző szinteken, ezzel együtt az arab szavakat az értő fülek számára igen viccesen ejtem. Kollégáim, európai barátaim is hasonló élményekről számoltak be.

Nem vagyok képes észlelni a különbséget és kiejteni sem tudom differenciáltan például a szó eleji, közepi és végi mássalhangzókat, mint pl. a “Thá”, vagy igen nehezen tudom a gargarizáló “h” “g” hangokat is kimondani.

Hozzáteszem azt is, nem is igazán cél számomra a tökéletes ejtés, már azzal is elégedett vagyok, ha a piacon megértik, hogy mit is szeretnék kérni.

Sőt teljes egészében elfogadtam, hogy a német nyelv kivételével a többi nyelven (angol, francia, kezdő portugál) valószínűleg mind érződik a magyar akcentusom.

Ez nem függ össze tudásom szintjével, kommunikációm minőségével, hiszen beszélgetőtársaim értenek engem és a leghétköznapibb témáktól kezdve a tudományosig mindenről képes vagyok társalogni.

Az akcentus természetes.

Az akcentus természetes, hiszen nem az angol, francia nyelv hangsora adja artikulációs bázisunk alapját, hanem a magyar.

Az artikulációs bázis a beszédképző szerveink tudatos és tudattalan összjátékán nyugszik, azoknak a hangoknak a spektrumát adja, amelyeket megtanultunk és képesek vagyunk kimondani.

Ha egy nyelv hangjai jelentősen eltérnek a miénktől, és kicsi korunkban nem találkoztunk az adott nyelvvel eredeti környezetben, kb. 12 éves kortól, de felnőtt korunkban mindenképp nehezebben fogjuk ezeket a hangokat kimondani, az elsajátításukhoz sok gyakorlásra van szükség. Valószínűleg érződni fog a kiejtésünkön, hogy nem a célnyelvi országban születtünk.

Azt gondolom, hogy ettől csak hitelesebb lesz kommunikációnk, és ezáltal személyünk is. És nem fordítva. Sőt számomra inkább az a zavaró tényező, ha valaki görcsösen helyes kiejtést imitálva próbál beszélni.

Mert fél. Mert csúfolódunk.

Sajnos ömlik a médiából az ítélkezés, például ismert emberek kipellengérezése kiejtésük miatt. Nyelvtanulási tévhitek közvetítése. De ugyanez megtörténik külföldön élő magyarok különböző közösségi média csoportjaiban, ahol kivétel nélkül mindenki nyelvtanárnak és idegen nyelvi kommunikációs tanácsadónak képzeli magát.

Akik inkább nem beszélnek:

A hozzám fordulók nagy része pedig a fentiek miatt azért nem szólal meg bármelyik idegen nyelven, különösen magyar honfitársaink előtt, mert fél attól, hogy ha hibázik a kiejtésben, nyelvtanban, akkor személye rossz megítélés alá esik.

Létezik a “cuki” olasz, spanyol, görög, vagy francia akcentus, amelyeket készséggel elfogadunk. A “cuki”magyar akcentust vajon miért nem?

Az idegen nyelv eszköz.

Vegyük tudomásul, hogy az idegen nyelv csupán eszköz gondolataink kifejezésére, csatorna és összekötő kapocs más kultúrából érkező emberekhez, nem pedig személyiségünket meghatározó tulajdonságainak szerves része.

Hiszen mi történik valójában, ha például az angol “th” hangot nem elég zöngésen ejtjük? Vagy a francia “ng” -nk nazálisa még nem az igazi? Semmi tragikus. Beszélgető partnerünk meg fogja érteni így is, melyik szóra gondoltunk. Ha mégsem, akkor mindig ott a kezünkben a lehetőség, hogy visszakérdezzünk, sőt, ha jó kapcsolatban vagyunk, akkor a javításra is felkérhetjük.

Szabad hibázni.

Sőt, egy idegen nyelv tanulásánál egyenesen kötelező. Hiszen a visszajelzésekből tanulunk igazán. A hibázás a tanulási folyamat szerves része.

Marokkói személyes tapasztalataim az emberek között merőben mások, mint a fent említett, kritizáló környezet. Egyrészt a saját francia nyelv tanulási folyamatomban, másrészt abban, ahogy a helyiek tanulnak idegen nyelveket.

A könnyed kommunikációt az alábbiakra vezetem vissza:

1. Támogató, hibákat toleráló, a sikerekre fókuszáló és azt megerősítő tanulási környezet.
2. Korán találkoznak az idegen nyelvvel, a mindennapi élet természetes része franciául beszélni, fel sem merül a gátlás az idegen nyelvekkel kapcsolatban.
3. A darija, a helyi arab nyelv artikulációs bázisa széles skálán mozog, az egyszerűbb magánhangzóktól a gargarizáló torokhangokig.

A szép kiejtés tehát nem fétis, nem szentség.

Ha gátlások nélkül akarunk beszélni, búcsút kell mondanunk a kiejtéssel kapcsolatos perfekcionizmusunknak, sőt, esetleg el kell hagynunk azt a rossz szokásunkat (ha van ilyen), hogy mások idegennyelvű beszédének kiejtését monitorozzuk és kritizáljuk.