A tökéletességre való törekvés nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy jó eredményeket érjünk el életünk bármely területén. Ki az, aki nem szeretne igazán jó szülővé válni, ötös vizsgát írni az egyetemen, a munkahelyi feladatot jól megoldani?
Az ösztönző és reális célok segítenek megvalósítani azt, amire vágyunk.
Ezzel együtt érdemes tudatában lenni képességeinknek, céljaink alakításában rugalmasnak, önmagunkkal szemben pedig türelmesnek lenni. Kezdő nyelvtanulóként például beláthatjuk azt, hogy folyékonyabban csak sok órányi nyelvtanulással fogunk tudni beszélni. Vagy éppen azt, hogy majdnem elérhetetlen anyanyelvi pontossággal és helyességgel idegen nyelven beszélni.
Ugyanis amennyire a “helyes idegen nyelv használat” ideája normál mértékben motivál,
az eltúlzott perfekcionizmus egyben csapda is.
Blokkolja megszólalási kedvünket, legyen szó bármilyen idegen nyelvi szituációról.
Mi történik például azzal a munkakeresővel, aki eltervezi, hogy az idegen nyelven folyó állásinterjún csak tökéletes mondatokkal fog beszélni, úgy, ahogy az iskolában és a könyvekből megtanulta és B2-es szinten beszéli az adott nyelvet?
- Irreálisan magas elvárást fogalmaz meg önmagával szemben, (hibamentes -tökéletes célnyelvi kommunikáció)
- Hiszen erős középfokon beszél (amely a hibátlan beszédet nem teszi lehetővé, de lehet, hogy épp elegendő az adott pozícióhoz).
- Már az interjú előtt szorongó-stresszes állapotba kerül attól, hogy vajon meg fog-e felelni.
- Bemegy az interjúra, majd kizárólag arra figyel, hogy ne csináljon nyelvtani illetve szóhasználatbeli hibát, folyamatosan monitorozza önmagát.
- Így a kommunikációja szaggatott lesz, esetlegesen meg sem érti a hozzá intézett kérdést sem, hiszen a fókusza a másik fél helyett önmagán van.
- Kijön, majd értékeli a teljesítményét, a hibákat emeli ki önmagában, rágódik rajta.
- Az állást nem kapja meg.
- Az egész szituációhoz egy rossz élmény kapcsolódik, ezért a következő ilyen megmérettetéstől még jobban fél, beindul a szorongás ördögi köre.
Hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket?
- Mindig érdemes tudatosítanunk, hogy mi a kommunikáció alapvető célja? Az “adó” a megfelelő tartalmi üzenetet el tudja juttatni a “vevőnek”, az megértse azt és megfelelően tudjon az “adóhoz” visszacsatolni.
- Gondoljuk végig, mi mit szeretnénk közölni a beszélgető partnerünkkel, előtte töltsük meg “nyelvi kincsesládánkat” a helyzetben majd rugalmasan leválogatható kifejezésekkel.
- Érdemes megtanulni, hogyan legyünk valóban jelen, hogy az éles helyzetben a másikra tudjunk figyelni.
- Érdemes megtanulni szintén, hogyan tudunk a másik féllel szinte azonnali összhangot teremteni.
- Az első benyomás fontos, pár másodperc alatt döntünk arról tudattalanul, hogy a másik ember szimpatikus-e vagy sem. Meg sem kell szólalnunk. Érdemes figyelni az alkalomhoz illő öltözékre, mely visszahat a kisugárzott önbizalmunkra is.
- Térképezzük fel, miben vagyunk jók, és támaszkodjunk ezekre az adottságainkra.
- A helyzet előtt hozzuk magunkat pozitív, önbizalommal teli hangulatba, ez átsugárzik majd kommunikációnkon is.
- Gyakoroljuk éles, de számunkra jelentéktelen hasonló helyzeteket, mielőtt álmaink állásáért jelentkezünk, vagy egy fontos prezentációt tartunk, legyen rutinunk. Ez az úgynevezett “Hosszú Katinka”-módszer.
- Igyekezz mindig reális, nyelvtudásodnak és képességeidnek megfelelő kihívást választani. A túl könnyű feladat és túl nehéz feladat sem ad sikerélményt, viszont rontja önbizalmunkat.
- Felejtsd el a túl bonyolult, többszörösen összetett mondatokat idegennyelvi helyzetben, nem létezik az a téma, ha átlátod, ha tudod mit akarsz mondani, hogy két egyszerű mondatot ne tudj összeszedni róla.
- A gyors reakciókészség minden helyzetben fontos. Ha túl lassan beszélsz és reagálsz, azt hihetik, hogy nem vagy elég kompetens, ha túl gyorsan, a kapkodás, a megfontolatlanság érzetét kelted a másikban.
- Soha ne feledd, mindig minden helyzetben lehetőséged van udvariasan visszakérdezni, ha valami nem volt világos, pontosító mondatokkal tisztázni, hogy jól érted-e a kérdést.
- Ha nem Téged választottak, vagy nem kizárólag pozitív visszajelzést kapsz egy prezentáció után, akkor is minden rendben van. Vajon 5-10 év múlva mekkora jelentősége lesz ennek az életedben, azon túl, hogy tanultál és újabb tapasztalatot nyertél?
Felhasznált irodalom:
Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik
