A tanítás és a tanácsadás olyanok, mint a szerelem. Életem részeivé váltak.

21 évesen már gyerekek között voltam. Még nem fejeztem be a főiskolát, gyakorlatra jelentkeztem a volt iskolámba. Ott maradtam elég hosszú időre.

A tanítást választottam akkor is, amikor a versenyszférából egy nagyon kedvező állást ajánlottak. Elképzeltem magam irodában excel táblázatok, dokumentumok, törvények között. Gyerekek, szeretet, humor és kreativitás nélkül. Nem kellett. Elutasítottam.

Amikor eldöntöttem, hogy teljesen önálló leszek és nagyobb részt a tanácsadással foglalkozom, iszonyatosan nehéz pillanat volt.

A gyerekek búcsúzáskor körbefogtak, egyenként átöleltek. Együtt pityeregtünk.

Felrémlett bennem sok emlék.

Amikor először szerveztem Salzkammergutba nyelvi tábort.

22 évesen egyedül voltam 12 kisgyerekkel Ausztriában.

Pályáztam önkormányzathoz, iskolai alapítványhoz, hogy mindenki jöhessen, aki szeretne részt venni a programban. Mentünk sóbányába, Hallstattba, volt mammut és jégbarlang, hegyek -völgyek, tavak és Salzburg. Vidámság, párnacsata. Velük játszottam. Lehet, mert még én is gyerek voltam.

Bizalmat kaptam a szülőktől, nagyot.

Eszembe jut a fiú, aki óráról – órára nem tanulta meg az anyagot. Ki akarta próbálni, vajon tényleg igazat mondtam-e nekik azzal, hogy engem csak az érdekel, mit tudnak.

Játszma volt a javából. Várta, mikor leszek dühös és írom végre be a naplóba az egyest. Nem tettem. Három ilyen alkalom után ötösre felelt.

Eszembe jut a felpaprikázott édesanya, aki a fogadóórámon megértette, hogy van olyan tanár, aki a gyereke jó tulajdonságait veszi észre elsőként, aki benne a partnert látja, akivel együtt lehet dolgozni, mert a cél közös.

Emlékszem az első általam szervezett bécsi adventi kirándulásra, ami azóta hagyomány lett. Az első igazi német mondatokra, amiket az órán megtanultak a gyerekek és lehetett használni. Az örömre az arcukon a forgatagban.

Féltem, igen, önző voltam, hogyan leszek meg nélkülük. Féltem, hogy nagyon fognak hiányozni nekem.

Aztán átalakult az életem, maradt a tanítás is, csak a keretek változtak.

Szerelem lett a tanácsadás.

Hiszen öröm, amikor bizalmat kapok a hallgatásra. Amikor látom a boldogságot, hogy megváltozott a kliensek élete teljes egészében.

Hogy nemcsak a nyelvi gátlások oldódtak, hanem minden területen bátrabbak, tudatosabbak lettek, a kapcsolataik kiegyensúlyozottabbak.

Hogy bátran néznek szembe egy új élethelyzettel, munkahelyváltással, esetleg az új külföldi élet kihívásaival.

Jó érzés a változásnak és a fejlődésnek részese lenni.

Öröm, mert tudom, hogy igazából rajtuk múlik. A kliensen és amikor tanítok, a diákon.