Ha ma azt mondjuk “idegen nyelvet tanulni”, akkor Magyarországon az emberek minimum 90 százaléka az angol nyelvre gondol.

Pedig az angol nem idegen nyelv, hanem készség és eszköz.

Az olvasás és írás mellett a modern alfabétizmus egy része. Ahogy a számítógépet jól használni napjainkban már elkerülhetetlen, úgy angolul kommunikációs szinten beszélni (és írni, olvasni is) szintén az.

Erről a nyelvről a köznapi használatban kezdenek leválni az árnyaltabb jelentéstartalmak és a bonyolultabb nyelvtani formák. A jelenség a globalizációnak köszönhető, ahol az angol csupán egy olyan kommunikációs eszköz lett, amivel a lehető legegyszerűbben fejezhetjük ki mondanivalónkat egy másik kultúrából érkező ember felé. Jöjjön Japánból vagy Peruból, az angol lesz a közös nyelv, amin megértjük egymást.

Ha megfigyeljük, a konferenciákon, üzleti megbeszéléseken, de még a TED előadásokban is a lehető legszimplább a beszédmód, azért, hogy biztosan mindenki megértse a világból, amit az előadó átadni szeretne.

Ezekben a helyzetekben általában mindegyik, a kommunikációban résztvevő fél számára az angol egy tanult, mondhatni műnyelv, tehát szándékos az egyszerűsítés, a már említett érthetőség szempontjából, hiszen azt szeretnénk, hogy a másik is azt értse egy-egy mondat alatt, mint mi.

Másrészt ezzel összefüggésben azért, mert egy tanult nyelven mindig sokkal korlátozottabb lehetőségek állnak önmagunk kifejezésére rendelkezésre, mint anyanyelvünkön. Még abban az esetben is, ha anyanyelvi szinthez közelítő nyelvtudásunk. Azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a másik fél mennyire beszéli az angolt, így használat közben észrevétlenül, automatikusan mi is “lebutítjuk” nyelvhasználatunkat, hogy egy szintre kerüljünk a másik féllel.

Ha igaz az a tétel, miszerint egy adott idegen nyelv tanulásával a célnyelvi ország szokásait, kultúráját, gondolkodását is megismerjük, akkor az angollal a globalizált kultúránk gondolkodásának részévé válunk.

Ha akarjuk, ha nem, már kicsi gyerekkorunktól kezdve kapcsolatba kerülünk az angol nyelvvel. Számítógépes játékok, mesék, jó minőségű oktatási weboldalak, később a szakirodalom nyelvezete is angol és kevés speciális szókincset igényel a megértése. A turisták, jöjjenek bármely országból, is elsőként az angollal próbálkoznak, ha segítséget szeretnének kérni utcán, vagy amikor étteremben rendelnek. Ha igazán tudni szeretnénk a világban történt eseményekről, angolul jutnak el hozzánk a különböző felületeken a gyorshírek, ha valami rendkívüli esemény történik, a CNN-re kapcsolunk, hogy élőben láthassuk a fejleményeket.

Erre a kommunikációs szintre eljutni gyors és igazából könnyű.

Semmiféle különlegességet nem jelent, az álláspályázatoknál sem előny, hanem alapkövetelmény valamilyen szinten beszélni angolul.

Számtalan ismerősöm, ügyfelem van, aki, mivel az élet kihívásai ezt diktálták, önállóan tanultak meg jó kommunikációs szinten angolul. Itt jegyzem meg, hogy nézeteim szerint, idegen nyelveken is meg lehet tanulni önállóan, ma már az internet ingyenes lehetőségek tárházát nyújtja az egyszerű nyelvoktató applikációktól kezdve a nyelvtani összefoglaló blogokon át az anyanyelvi beszélőkkel összekötő chat felületekig. (Lám, az élő példa én magam vagyok, hiszen akaratlanul is az angolból átvett applikáció szót használtam az imént a magyar megfelelője, az alkalmazás helyett.)

Az angol ilyen mértékű térhódításával viszont az idegen nyelvek egyre inkább kiszorulnak a köztudatból, ezzel egyenes arányban egyre kevesebb ember beszél németül, franciául, spanyolul, oroszul, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem.

A munkaerő piacon viszont azt látom, hogy a cégek keresik ezeket a nyelveket, igazi előnyt jelent, ha valaki beszél is igazi idegen nyelven, vagy nyelveken.

Izgalmas pozíciókat lehet velük megpályázni. Idősebb üzletember ismerősöm annak idején az oroszt az iskolában valóban megtanulta. (Akkor, amikor mindenkit kötelezően, nagy óraszámban tanítottak oroszul, akkor amikor az volt a sikk, ha valaki elmondhatta, őt bizony hiába tanítják, nem beszél három mondatot se.) Az angolt, amikor az egyetemre jelentkezett, alapelvárás volt a minimum középfokú angoltudás, az orosz mellett a középiskolában önállóan tanulta meg. Később az orosz nyelv és mellette a portugál, amit az egyetemen választott tette lehetővé, hogy olyan kapcsolatokat és üzleteket kössön, amellyel a mai napig az egész életét megalapozta, még Brazíliában is éhetett pár évet. Ha nem lett volna a portugál nyelvismerete, ez biztosan nem történt volna meg, és sok tapasztalattal, kedves emlékkel lenne szegényebb.

A lányaimat most franciára taníttatjuk, az iskolában spanyolul is tanulnak. Azt látom, hogy az angol nyelv csak úgy ragad rájuk, magától. Amikor eljön az ideje, és jó kommunikációs szinten megtanulták a két latin nyelvet, elkezdjük majd az angolt is csiszolni, strukturálni, és a németet is tanítani nekik. Mire igazán felnőnek, négy nyelven fognak beszélni, gátlások nélkül.

Véleményem szerint, ha azt szeretnénk, hogy gyerekünk idegen nyelveket is beszéljen, kezdjen a némettel (ma Magyarországon ez a legkönnyebben elérhető idegen nyelv), amelyre később, mivel érthető, logikus nyelvtani struktúrája van, könnyedén ráépíthető lesz akár az angol, de más idegen nyelv is.

Érdekes tapasztalás, hogy azok az ismerőseim, akik angolt kezdtek tanulni elsőként, azok nehezen tanulták a németet, viszont fordítva, a német után az angol könnyedén tanulható. Spanyolul és portugálul is beszélő ismerőseim pedig arról számolnak be, hogy aki először spanyolt tanul, nehezebben veszi az akadályokat a portugálban, fordítva azonban ugyanaz a helyzet, mint az angol és a német viszonylatában.

Az angolra csak akkor tudok idegen nyelvként tekinteni, ha a nyelvet tanuló célja a puszta leegyszerűsített kommunikációt meghaladó tudás megszerzése. Ha olyan belső motivációja van, ami azt eredményezi, hogy azonosulni akar az angol nyelvi kultúrával. Eredeti nyelven szeretne értékes irodalomhoz hozzáférni, olyan angol ismerőse van, akivel érdemes árnyaltabban fogalmazni. Tehát – szaknyelven kifejezve – van-e integratív motivációja a tanulónak az angol nyelv mélyebb megismeréséhez?

Alapvetően fontos, hogy mielőtt elkezdünk bármilyen idegen nyelvet tanulni, alaposan gondoljuk végig azt, hogy miért szeretnénk elsajátítani, mi a hajtóerő, amire a hosszú, érzelmi hullámvasútszerű folyamatban támaszkodhatunk, amit egy idegennyelv elsajátítása jelent. Hogy legyen egy alapos és reális cél és időtérképünk, legyen erőnk, ami akár két-három évre is tartósan kitartást ad az adott nyelv megtanulásához.

Természetesen senkit nem arról akarok meggyőzni, hogy az angol nem fontos nyelv, éppenhogy nagyon is az, a modern alfabétizmus részét képezi.

Azt viszont állítom, hogy ma már nem különleges dolog az angolt használni, igazi élvezetet és előnyt a valódi idegen nyelvek jelentik. Ne hanyagoljuk el ezeket, ne tekintsünk rá felesleges, esetleg kötelező dologként, amit csak “megúszni” kell. Ne sértődjünk meg az iskolában, ha gyerekünknek például a németet, franciát, spanyolt vagy olaszt ajánlják kezdő nyelvként, mert biztos, hogy később többet fog e nyelvek által profitálni, mintha csupán az angolra helyezték volna a nyelvi fókuszt.