Azt gondolom, hogy engem klassz emberek vesznek körül. Akiktől tanulni lehet. Akik az élet egy-egy területén példák számomra. Akikkel jó vitázni, mert mást gondolnak, mint én. Mert ez is hozzám tesz. És én hozzájuk. Kölcsönösen. Mert másokban értéket látni és elismerni azt, mert örülni egymásnak, egyszerűen jó érzés. Meggyőződésem az: mindenkinek megvannak adott területen belül is a professzionális készségei, erőforrásai. Pici tudatossággal előhívhatjuk ezeket önmagunkból, mások esetében kis odafigyeléssel modellezhetjük az általunk nagyra értékelt teljesítményhez vezető utat. Ennek segítségével használható stratégiát is kidolgozhatunk saját célunk elérésére.

Mindez igaz az idegennyelv-tudásra is.

Például francia nyelvismeretemet fejlesztem azzal is, hogy megfigyelem ismerőseim kifejezésrepertoárját bizonyos szituációkban. A nekem tetsző kiejtést, szófordulatokat igyekszem megjegyezni, utánozni, éppen úgy, mint egy kisgyerek. Mivel hibáinkból tanulunk, meg szoktam kérni beszélgetőpartnereimet, hogy javítsanak ki, ha valamit helytelenül mondok. Ha rosszul rögzül egy nyelvtani szabály, egy hang kiejtése, vagy egy kifejezés használata, az meggyökerezik beszédünkben és szinte lehetetlen vagy csak sok energiával lehetséges a kigyomlálásuk. A szaknyelv ezt a jelenséget nyelvi fosszíliáknak hívja. Azt hiszem, az elnevezés beszédes.

Ahhoz, hogy beszélgetőpartnereinket felkérhessük arra, hogy helyesbítsék kommunikációs hibáinkat, két feltételnek kell teljesülnie.

Az egyik, hogy a szituáció alkalmas legyen erre. Külföldi üzletfeleinktől egy tárgyaláson természetesen ne kérjük ezt, viszont kötetlenebb helyzetben, miután felépült egyfajta bizalom, közvetlenség, meg lehet tenni.

A másik feltétel az, hogy ismerjük fel, az idegen nyelv nem anyanyelvünk, ezért csak kitartó munkával is csak anyanyelv közeli szintet érhetünk el felnőtt tanulóként. De talán nem is kell, hogy az anyanyelvi-irodalmi szint legyen a cél. Törekedjünk inkább arra, hogy bármilyen helyzetben megértsünk másokat, és mások is megértsenek minket.

Legyünk annak tudatában, hogy épp milyen nyelvi szinten vagyunk, és mit várhatunk el tőle. Hiszen a nyelvtanulás örökké tartó folyamat, mindig lesz csiszolni valónk rajta, és nem is kell tökéletesen beszélnünk, vagy teljesen folyékonyan, bármit is jelentsen ez.

Szabad segítséget kérni, és szükséges hibázni ahhoz, hogy jól tudjuk használni majd a nyelvet. Különösen fontos mindezt már a kezdetektől figyelembe venni, hiszen ez is egyik eleme saját “árnyékunk” átlépésének.

A következőkben bemutatok néhány technikát, hogyan válhatnak általunk nagyra értékelt és idegen nyelveket beszélő ismerőseink alkalmi tanárainkká:

Fókuszálj arra, ami tetszik!

• Figyeld meg azokat az ismerőseidet, akik szerinted jól beszélnek idegen nyelveket! Mi az, ami tetszik Neked nyelvhasználatukban? Például kifejezések, nyelvi összekötő elemek, jól használt nyelvtani struktúrák.

• Milyen képességeik és tulajdonságaik vannak, amelyek segítették őket (nyelvi)céljaikat elérni?

Gyorsan tudnak reagálni a beszélgetőtársuk gondolataira? Rugalmasan tudnak váltani a témák között? Leküzdötték a nyelvi perfekcionizmust, és mernek egyszerűen, lényegre törően fogalmazni idegennyelven is? Kitartóak és elkötelezettek amellett, amit tesznek?

• Mi az, amit csinálnak?

Napi hány percet gyakorolnak, tanulnak? Milyen forrásokat használnak tudásuk fejlesztésére? Van-e valamilyen speciális technikájuk?

• Hogyan vélekednek a kudarcaikról? Hogyan viselkednek ilyenkor?

• Mi az, amiért egészében is elismerésre méltónak tartod őket?

Írd le! Gondold át! Alkalmazd!

• Nyiss egy füzetet és jelölj ki egy napot, amikor nyugodt körülmények vesznek körül és tudsz az írásra, gondolkodásra koncentrálni!

• Jegyezd fel azokat a jellemzőket, amiket megfigyeltél idegen nyelveket gátlások nélkül használó ismerőseidnél!

• Gondold végig ezeket!

Mi az a képesség, jellemző, ami már Neked is megvan, illetve amit fejlesztened érdemes, vagy hiányzik? Például: elköteleződés, elegendő motiváció, felelősség a saját tanulási folyamatod iránt?

• Modellezz!

Mi az a technika, a fejlődési útban olyan elem, ami a Te személyiségedhez és életviteledhez is passzol? Illeszd ezeket mindennapjaidba, önmagadra szabva!

• Tervezz!

Milyen időtávon szeretnéd elérni nyelvi céljaidat? Ő mennyi idő alatt, milyen intenzitású gyakorlással érte el azt a szintet, ahol tart? Te tudsz-e ugyanannyi időt fordítani erre? Mire van szükséged? Szókincsre, nyelvtani struktúrákra, készségfejlesztésre, vagy mindkettőre? Szeretnél-e külső segítséget igénybe venni ehhez?

Például, ha nyelvi rugalmasságod, reagálóképességed fejlesztenéd, azt egy magasabb szinten beszélő társsal tudod megtenni, vagy választhatsz speciális készségeket fejlesztő nyelvi tréningek között is.

• Alkalmazd!

Amint lehet, kezdd el megvalósítani a fentieket! Használd az új nyelvi elemeket, tudatosan igyekezz figyelni reakcióidra, fejleszteni kívánt készségeidre, egészen addig, amíg nem automatizálódnak! Kis lépésekben haladj, egyszerre mindent fejleszteni és kontroll alatt tartani lehetetlen és szükségtelen is. Tartsd mindig szem előtt, hogy szabad hibázni!

• Ünnepelj!

Amikor úgy érzed, hogy elértél egy kitűzött szintet, jól sikerült használnod például egy tárgyaláson az új szókincsed, vagy adott nyelvi készséged, dicsérd meg magad! Ünnepeld meg egy finom kávéval, kapcsolódj ki, engedd, hogy átjárjon a jóérzés!

• Ha alkalom adódik mondd meg a modellt nyújtó személyeknek, milyen inspirálóan hatottak Rád!